2012. február 4., szombat

Hó, émlékek, iskola


 Egész nap szinte megállás nélkül havazott Ceglédbercelen. 
Gyönyörű por hó lepte be a vidéket.
 Szerencsére  szombat van, így élvezni lehet a tél szépségét, mint gyermekkoromban.
 A felelőtlen hempergések, szánkózások, hóember építések,  iskolai hógolyózások... micsoda téli emlékek. Olyan dolgokra emlékezünk vissza szívesen amikhez pozitív érzések kötnek bennünket.

Powered by iBunker.us
Elsétáltunk a Gerjéhez Boglárkával  és vittük Süti kutyánkat is.
Süti egy hete elveszítette hűséges, 13 éves, Boni nevű, német juhász anyukáját.
 Nagyon bánatos volt, ezért kivittük a friss hóba. Úgy látszott tetszett neki, jól érezte magát.

Powered by iBunker.us
Holle anyó rendesen rázta dunnáit,
 gyönyörűen elvarázsolta a tájat, finom hó illat töltötte be a levegőt.

Powered by iBunker.us

 Korcsolyázókat is láttunk.

Powered by iBunker.us

2011 Karácsonya előtt néhány nappal a magyar Országgyűlés nagy szavazattöbbséggel elfogadta a Nemzeti köznevelésről és a Nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt, amelynek szövegét bizonyára volt már módjuk megismerni. Az új kódexekkel megteremtettük iskolarendszerünk minőségi megújulásának jogszabályi feltételeit. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik javaslataikkal, hozzászólásukkal, üzeneteikkel és munkájukkal támogatták ezt a bonyolult szép alkotó munkát!
Kedves Mindannyian!
A mai világ egyik legismertebb, és legnagyobb tekintélynek örvendő személyisége, a Katolikus Egyház feje, őszentsége XVI. Benedek pápa a NEVELÉS kérdéseinek szentelte szokásos újévi körlevelét. Mondandója sok tekintetben felerősíti az új törvényeink üzeneteit. Fontosnak tartjuk, hogy a neveléssel bármilyen minőségben foglalkozók megismerhessék az egyházfő üzenetét, hogy ki-ki belátása szerint meríthessen belőle. Ezzel a céllal tesszük közzé és küldjük el közvetlenül a köznevelés intézményeinek.

Budapest, 2012. január 1.
Dr. Hoffmann Rózsa
a Nemzeti Erőforrás Minisztérium
oktatásért felelős államtitkára
(Oktatásért Felelős Államtitkárság)


A nevelés az élet leggyönyörűbb és legnehezebb kalandja. A nevelés, a latin educere alapján annyit tesz, hogy valakit kivezetünk önmagából, hogy bevezessük a valóságba, egy olyan teljesség felé, amelynek segítségével a személyiség növekedhet. Ez a folyamat két szabadság találkozásából táplálkozik, a felnőtt és a fiatal szabadságáéból. Szükséges hozzá a tanítvány szabadsága, akinek nyitottnak kell lennie és hagynia kell magát elvezetni a valóság megismerésére, és szükséges a nevelő szabadsága is, akinek késznek kell lennie rá, hogy odaadja önmagát. Éppen ezért most még inkább, mint valaha szükségesek a hiteles tanúk, akik nem pusztán a szabályok és információk továbbadói. Olyan tanúk kellenek, akik képesek távolabbra tekinteni a többieknél, mivel az életük horizontja tágasabb. Az lehet tanú, aki maga is átéli azt az utat, amelyet másoknak javasol.
Melyek azok a helyek, ahol a békére és igazságosságra történő valódi nevelés érlelődik?
 Mindenekelőtt a család, hiszen az első nevelők a szülők. A család a társadalom eredendő sejtje.
„A gyermekek a családban tanulják meg azokat az emberi és keresztényi értékeket, amelyek lehetővé teszik az építő és békés együttélést. A családban sajátítják el a nemzedékek közötti szolidaritást, a szabályok betartását, a megbocsátást és a másik ember elfogadását.”1
Ez az igazságosságra és békére való nevelés első iskolája.
1 XVI. Benedek, Beszéd Lazio tartomány, Róma városa és a római provincia vezetőihez (2011. január 14.): L’Osservatore Romano, 2011. január 15., 7.

A tanár az egyéni bánásmód és fejlesztés szakértője, legfontosabb munkaeszköze saját személyisége és tudása. Ennek érdekében bizalmon alapuló, fejlesztő kapcsolatot alakít ki, érzelmi beállítódása pozitív és sok ilyen visszajelzést ad. Tekintélye belső értékeiből, erejéből fakad, nem támaszkodik, hivatkozik külső tényezőkre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése