2013. február 20., szerda

Galambok

Mikor az uccán átment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.


 Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.


Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.


És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

 Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!


De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.


És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
1925. június / 1928

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése